Találkozás..2.rész

                                                                   2.Rész

Gyorsan, felpattantunk a biciklire és hajtottunk mint az eszement. Mire odaértünk anyu és apu már a kocsi előtt állt és várt minket. Gyorsan betoltam a biciklit, szóltam Szofinak hogy ő is tolja be addig míg haza nem érünk a 2-3 napos kiruccanásról. Jöttünk ki sétálva röhögve Szofival és beszálltunk a kocsiba. Anyu megszólal:

- Szofi, anyud mit mondott arra hogy eljöhetsz-e velünk kiruccanni? - kérdezte anyu kíváncsian.

- Hát, tudja..könyörgésből jött ki az egész először nem akart elengedni mert hogy hát én nem tanulok meg minden...aztán nagy nehezen Emily megtudta győzni anyukámat hogy jöhessek magukkal illetve Emilyvel. - mondja mosolyogva Szofi. Emily ekkora már elaludt az úton mivel, korán kelt és még reggel biciklivel is hajtani kellett neki.. Ahogy teltek a percek, órák kiértünk a repülőtérre és  Szofi alig tudta felébreszteni Emilyt annyira aludt, de valahogy csak sikerült neki. Szálltunk ki a kocsiból és ahogy néztem Szofi arcát láttam benne a tiszta örömöt. Nagyon örültem annak, hogy a leges legjobb barátnőm velem utazhat Angliába. Ahogy szállunk fel megpillantom az egyik legutálatosabb  lányt, akit sajna ismerek mivel azt osztálytársa Emilynek ;csak annyit róla hogy mindig mindent magának akar megkeresni.. a neve : Nóri. Ahogy, ment-ment Emily és Szofi rájuk pillantott és gonosz szemével rájuk nézett de nem szóltak semmit. Anyu és Apu egy remek helyet talált ahol kikerülhették Nórit. Szofi ránéz Emily-re és mondja:

- Emily, meghálálhatom ezt valamikor? - mondja mosolyogva. 

- Szofi, buta vagy? Ezt nem kell meghálálni szeretetből tettem, mivel tudom hogy nagyon szerettél volna egyszer elmenni Angliába. - mondja mosolyogva Emily és megöleli Szofit. 

- Hát jó, csak tudd te vagy a LEGESLEGJOBB BARÁTNŐM. - ahogy ezt kiejtette a száján elkapta a sírógörcs.
- Nekem is az vagy te.:) - mondja hálásan Emily és egymásra borulva elaludtak. 

2 óra után megérkeztek Angliába, nagyon fáradalmas útnak néztek elibe, de azért jó kis utazás volt. Szofi szállt le elsőnek, aztán Emily, és a szülei. Felszálltak egy kis buszra, mert a kocsijukat sajna ott hagytuk, és nem volt mivel menni. Mondja anyu a busz söförnek : 

-Jó napot! - mondja. 

- Jó napot asszonyom, bérleteket kérek! - mondja a söfőr. 

- Tessék. - nyújtja oda anyu a bérleteket. 

- Rendben, hová lesz az út? - kérdezi a söfőr. 

- Hát, az egyik hotelbe. - mondja anyu. 

- A Csillag Hotelbe? - kérdezi a söfőr szintén. 

 - Igen, pontosan oda. - mondja anyu. 

- Rendben, kérem akkor üljenek le mindjárt ott vagyunk! 

Leültünk egy helyre, ahol mindenki bámult minket, de nem tudom mért. Minket ez nem érdekelt, csak az érdekelt hogy minél hamarabb ott legyünk. Szofi elővette a fényképezőgépét és kezdett fényképezni Angliáról, közbe mentünk. Mondtam Szofinak, hogy ha megérkeztünk a hotelbe csinálunk egymásról egy képet és az lesz a telefonomon a kép. 

• Vajon mi fog történni? 

•                    3. részben ki fog derülni. :D